Prana Lume

Fotó: Clay Banks / Unsplash Fontos megjegyzés: A cikkben szereplő példák nem a valóságot tükrözik, hanem a társadalomban elterjedt sztereotípiákat mutatják be. Céljuk az előítéletek felismerésének elősegítése – nem pedig ezek megerősítése. Nemrég kaptam egy hozzászólást az egyik blogbejegyzésemhez, amely a bevándorlás témáját érintette. A hozzászólás tartalmazott olyan előítéleteket és általánosításokat, amelyek mélyen elgondolkodtattak. Ez indította el bennem azt a kérdéssort, amelyre ebben az írásban keresem a választ. Biztos vagyok benne, hogy sokan észrevették már: minket, magyarokat is gyakran általánosítanak – akár pozitív, akár negatív értelemben. És mi tudjuk magunkról, hogy mennyire különbözőek vagyunk. Nem vagyok ugyanolyan, mint a szomszédom, a barátom, vagy akár egy másik magyar ember. Ha ezt tudjuk és érezzük, akkor mégis miért tesszük mi is ugyanezt más népcsoportokkal? Miért alkalmazunk olyan sablonokat, amikről a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy nem igazak?...

Az emberiség eredete mindig is foglalkoztatta az embereket – különösen akkor, amikor a világban menekülteket üldöznek, a Földet kizsigereljük, és egyre nehezebb emberségesnek maradni. Ez nem tudományos írás. Nem szakértői értekezés. Csak egy ember gondolatai, aki érez, figyel, és talán emlékszik valamire, amit nem tanítottak – csak belülről tud . Egy sejtés. Egy kérdés. Mi van, ha mi magunk is menekültek vagyunk? Nem országokból – hanem egy régi világból. Egy civilizációból, ami túlélésért jött, és új lehetőséget keresett ezen a bolygón. Egy másik faj – és egy ősi történet Amikor húszas éveimben jártam a párizsi Louvre múzeumban, egyiptomi képeket, hieroglifákat néztem. Nem beszéltem angolul, így nem tudtam, mit írnak a képek alá. De amit éreztem, az erősebb volt bármilyen fordításnál. Mintha a képek egy történetet meséltek volna el. Egy másik faj jött valahonnan, mert a saját bolygója már nem volt élhető. És itt, a Földön új esélyt keresett. Kereszteződtek a földi lényekkel. Tal...