Miért vagyunk szenvedésre kódolva? – A túlélés öröksége, amely ma már börtön.
Huszonéves voltam, amikor ott álltam egyedül a mexikói óceánparton, elbűvölve a szépségtől – mégis magány gyötört. Azt éreztem, mintha nem érdemelném meg az örömöt, ha nincsenek mellettem a szeretteim. És ezt az érzést most, ötvenévesen is ismerem. De ma kimondom: elég volt. Nem csak akarok változni. Változom. Most. Miért vagyunk szenvedésre kódolva? Mert az emberi elme nem boldogságra lett programozva – hanem túlélésre. Ez a túlélési minta az agyban akkor mentett meg, amikor őseinkre még minden bokor mögül leselkedett egy veszély – egy ragadozó, egy ellenség, az éhség. De 2025-ben? Nem tigrisek kergetnek, mégis futok. Nem éhezem, mégis félek. Az agyam hiányokat keres, mert arra lett kódolva – de a valóságban már nem léteznek azok a hiányok. A belső program: „Nem vagyok elég” Gyerekkorunktól kezdve sokan azt tanuljuk meg, hogy a szeretet feltételekhez kötött. Hogy öröm csak akkor jár, ha előtte bizonyítottál. Hogy előbb szenvedni kell, és csak utána jö...